http://tilos-az-a.hu/index.php/m%C5%B1v%C3%A9szet/tehets%C3%A9geink/kiss-%C3%A9va-grafikus-%C3%A9s-fest%C5%91m%C5%B1v%C3%A9sz.html

Kiss Éva Krisztina /KÉK/

/Nagyatád 1988. 04.24./

2006- tól a 2008-ig a kaposvári Zichy Mihály Iparművészeti Szakközépiskola sokszorosító grafika szakán tanultam, illetve ezen szakma elsajátítójaként sikeresen vizsgáztam.

2008 –tól ugyanebben az intézményben tanultam üvegművességet 2009-ig.

2009-től 2012-ig a Kaposvári Egyetem Művészeti karán tanultam festőművész szakon, és sikeresen diplomáztam az utóbbi évszám júniusában.

2013 márciusától a kaposvári KAPOS ART Képző- és Iparművészeti Egyesület tagjává választottak.

2012-ben a 8. Országos Groteszk kiállítás résztvevője voltam Gaia című alkotásommal, illetve az egyetem szervezése által sok kisebb csoportos tárlat állandó kiállítója voltam.

2012 telén cikk készült munkásságomról, ami a www.tilos-az-a.hu oldalon megtalálható.

2013 májusában lehetőséget kaptam a kaposvári Csorbamari kávézótól, hogy létrejöhessen első önálló kiállításom.

Festészetemről :

Káoszt látok, és igen nagyfokú pusztulást, amit a média elferdít, szánalmat és fenyegetést érzek, mikor mindenütt körülölelnek a reklámok, a vallások, térítések a tukmálások, hétköznapi fertőzések, amik arra kényszerítenek, hogy válasszak, mert individuum vagyok, akinek szüksége van erre is meg arra is. Ezért szeretem alkalmazni a mix mediat, kollázs, assemblage technikát, ötvözni a festészettel, gesztusokkal, gyakran automatikus érzetekkel kombinálva, mert ki tudom vele fejezni katasztrófa érzetem, bele tudom építeni posztmodern korunk bármely elemét. Ebből az okból kifolyólag is szeretem anyaghordózóként használni a farostlemezt, mert festésre, kollázsra egyaránt alkalmas, nem szükséges se több, se kevesebb. A festéket ecsettel és festőkéssel szoktam felvinni a hordozóra- alapozás után-elég pasztózus formában, gyakran rétegesen. A visszakaparás is a kedvelt technikáim közé tartozik. A papírhasználat nálam fontos szerepet játszik, tapétaragasztóval szoktam rögzíteni őket, száradás után gyakran megrongálom, roncsolom kicsit a felületet. Szeretek régi anyagokat felhasználni, nosztalgiát kelteni, a mechanikus anyagok (motor,autó alkatrészek,csavar, fogaskerék,rugó és egyéb hasonló elemeket, amik a modern világra utalnak)  használata az én munkáimnál azt fejezi ki, hogy ezek az utálatos, csinált világ alkatrészei is lehetnek esztétikusak. Azaz közel áll hozzám a dadaista kifejezésmód, a szürrealista gondolkodásmód ;automatikus írás, festés, rajzolás, a valóságon kívüli lét, az álmok különös, megfoghatatlan világának megfoghatóvá tétele.             Témában gyakran nagy kérdéseket vetek fel, de nem mindig boncolgatok, nem szabad szerintem túlmagyarázónak lennie az alkotásnak. Kell, hogy elgondolkodtasson, de nem érzem szükségét, hogy megmagyarázza a szemlélőnek, azt amit én láttam benne. Szabadon kell értelmeztetni a közönséget, hisz konkretizált, agymosó korunkban legalább a művészet ne mondja meg, hogy mit láss.

Kevésbé áll hozzám közel a hiperrealista, vagy az akadémisták kifejezésmódja, a szemnek egész kellemes, de kissé unalmas dolognak tartom azt mímelni, amit látok. A mi korunk szinte megköveteli a szabadságot a művészetben, hisz már annyi mindent megvalósítottak, feltártak, átfogalmaztak, belefáradtak, kiábrándultak, s újra reményt kaptak, színesítettek, ötvöztek, hogy miért ne alakíthatnám elképzeléseimet egyéni módon, ahogy egy költő. A festészet részét tekintve szeretem a gesztusok kifejeződését, amikor érzelmet viszek a festésmódba, nem pedig „elnyalom az ösztöneimet”. Kompozíciót tekintve kedvelem ha a kép egy része le van nyugtatva, másik része pedig erőszakosabb, expresszívebb, így találok benne egyensúlyt, műszerkezeten belüli kompozíciós megoldást tekintve most épp a geometrikus formák közelebb álnak hozzám, de gyakran ötvözöm elemi, olykor szakrális motívumokkal formáimat. Irányokat tekintve hangulattól függően gondolkozom, de általában mindig a függőleges felé húz az érzetem, de ritkán a vízszintes irányokkal is megbarátkozom, amikor nyugodt vagyok.

Színekben megint csak hangulat és korszak függőnek tartom magam, de az expresszív színhasználat (vörös,kék, sárga) majdnem minden munkámon dominál, szeretek gyakran ebben is egyensúlyt találni, kontrasztokat alkalmazni de monokrómban nem szeretek dolgozni (egyenlőre).A másik kedvelt színhasználatom a föld színei;  bézs, drapp és egyéb natúr színek

Gyakran szerepel valami figurális dolog képeimen, sokszor az ember áll a középpontban témát tekintve, illetve az ember és korának kapcsolata, általában negatív fennhanggal, de gyakran stilizált alakok szerepelnek absztrahált környezetben a munkáimon. Az automatikus, ösztönös festés viszont nem tesz lehetővé egy konkrét témamegjelölést, hanem az aktuális hangulatot, vagy mélyebb, tudat alatti gondolatokat, érzeteket hoz elő.

Kedvelem a sok apró formából felépülő alakzatokat, főleg a sok ugyanolyan kicsi elemek egymásra pakolását, ami valahol majd lenyugszik.

            Stílusom nem forrt még ki természetesen, ráadásul elég gyorsan változó korszakaim vannak , formáim, gesztusaim azért elég állandóak, vannak felismerhető stílusjegyeim, viszont még nincs behatárolható stílusom, de lehet, hogy nem is lesz, mert minden érzetem más megfogalmazást kíván.

            Remélem ebben az egységes korstílus nélküli káoszban is sokan megtaláljuk a saját egyéni értékeinket a művészetben.

Kiállítás - Csorbamari kávézó - 2013.05.23.

Az alkotó első egyéni kiállítása, mely a Kaposvári festődiploma megszerzése után létrejött munkásságát mutatja be. Kiss Éva világa rendkívül egyedi, erőteljes stílusjegyeket hordoz magában. Képei energiát tartalmaznak.


A kiállítás megnyitója:
2013.05.23. 20:00

Helyszín:

Csorbamari kávézó
Zárda utca 5., Kaposvár, 7400

A kiállítást megnyitja: Haizer Tamás festő

Verset mond: Kovács Zsolt költő

A kiállítás megtekinthető:
2013.05.23. - 06.23.-ig.